Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A karma letétele

2011.11.03

fenyveledAz égi üzenetekből tudjuk, hogy karma már nincs annak, aki azt választja. És én minden ÍZemben (íZ+Te+éN= iZTeN=iSTeN) érzem - TUDOM, hogy amit odafentről mondanak az úgy is van.

Tehát ki lehet lépni a karmából? Hogyan? És honnan tudom, hogy kint vagyok? Egyáltalán mit jelent a karma, mi az, amiből ki szeretnénk lépni?

A karma – EGYszerűen fogalmazva - a cselekedeteink következménye. A cselekedeteinknek mindig vannak, és lesznek következményei, bármit teszek, az hat mindenre, ami van. Így nézve a kérdést, máris azt lehet mondani, hogy akkor mégsem lehet letenni a karmát.

Akkor most nézzük meg a kérdést egy kicsit máshonnan nézve. Miért akarjuk mi egyáltalán letenni a karmát? Életeink során annyi mindent tettünk, mindennek vannak hozadékai, amiket már fel sem ismerünk, hogy miből fakadtak. Szeretnénk, tisztalappal indulni, és semmi esetre sem szeretnénk további negatív karmát felhalmozni.

Itt most álljunk meg egy picit. Negatív karma? Van olyan? Hisz tudjuk jól, hogy nincs jó, vagy rossz, de van tapasztalat. Mi vagyunk azok, akik valamit jól, vagy rosszul élünk meg. Tehát a karma mindig a javunkra van, még ha mi nem is tudjuk így érzékelni.

Akkor tehát a célunk egyrészről az, hogy mi, mindent amit megélünk, jól tudjunk fogadni, mindent hasznosítani tudjunk, más részről pedig az, hogy a cselekedeteink következménye olyan legyen, amit köznapi értelemben is jónak nevezünk.  Mert már igen elfáradtunk a leckékben. Letennénk már őket.

Az első kitételnek aránylag könnyebb megfelelni, hisz elég, egy nézőpontváltás, és amikor épp szenvedünk, akkor eszünkbe jut, hogy ebből a dologból bizony tanulni lehet, és máris arra figyelhetünk, hogy mi ennek a „rózsának a gyümölcse”.

De hogy a cselekedeteink következménye mindig jó legyen? Ezt azért nem olyan egyszerű átlátni. Illetve, EGY-szerű az, csak mi nem vagyunk azok (EGY, az  Isten), azért nem látjuk át.

Lássuk, akkor mégis hogyan érjük el, amit szeretnénk? Egyszerű! EGY-szerűnek kell lennünk. Vagyis végre felvállalni Isten-ségünket, magunkhoz venni a hatalmunkat…. Ugye ismerős?

És lám, itt az újabb kérdés:

Hogyan  tudjuk magunkhoz venni a hatalmunkat? Úgy, hogy megtanuljuk az életünkben jelen lévő, és ható, erőket működtetni. Azokat az erőket is, amik bennünk vannak, amivel mi hatunk a külvilágra, és azokat is, amik kívülről hatnak látszólag. Ehhez a tudáshoz két féle út vezet.

Az egyik önMAGunk ismerete, a másik a külvilág ismerete. Ha nem ismerjük önmagunkat, nem tudjuk még azt se, hogy mi sajátmagunkra hogyan hatunk, nemhogy azt tudnánk, hogy más emberekre, és a MINDEN AMI VAN-ra hogyan hatunk. Mert hogy hatunk, abban biztosak lehetünk. Minden mindenre hat.

A másik, a külvilág ismerete. Hogyan tudnánk valamire hatni, aminek nem ismerjük a működését? Sajnos erre a kérdésre megvan a válaszunk, hisz elég körülnézni a világunkban, és láthatjuk, hogy mit értünk el azzal, hogy a világ valós ismerete nélkül avatkoztunk bele annak működésébe. Ráadásul a külvilági erők között nem csak olyanok vannak, amiket a természettudományokkal le tudnunk írni. Hatnak azok az erők is, amik ennél magasabb szintekről áradnak felénk. Paksi Zoltán szavaival élve ezekről az erőkről a tudnivalókat  Isten „felírta nekünk az égre”. De ezekről az erőkről beszél nekünk a maja naptár, és ami számunkra a legfontosabb: erről mesélnek a magyar népmesék is.

Az az ember, aki  ezeket az erőket bírja, a tudást birtokolja, bizton állíthatja, hogy a kezében van a HATalma. És URalma alatt vannak a cselekedetei, s azok következményei is. (A csakrák erő csokrok. Nevezhetjük őket almáknak is. URalma a koronacsakra, míg a HATalma, a hatodik…a harmadik szem. ) Az ilyen emberre már valóban nem hat a karma. Ő hat rá. A maga kedvére használja azt.