Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én Miatyánkom

2011.11.28
 
Réges-régen…tátott szájjal olvastam Müller Péter Miatyánk magyarázatát.

 

Mi Atyánk….a miénk. Mindenkié- mondta ő.  És ez azt jelenti, hogy mindannyian testvérek vagyunk. Hisz egy az atyánk.

Én, ennek a sornak az elgondolásakor a saját felsőbb ÉNemet szólítom meg – ez nem zárja ki, hogy az mindenkié legyen, hisz minden EGY.

 

Aki a mennyekben vagy – így a második sor. Miért a többes szám? Mert a mennyek országa bennetek van- mondta Jézus. Tehát…a mennyek…nem kívül van, hanem bennünk, mindenkiben. Ezért a többes szám.

 

Szenteltessék meg a Te neved – ezt a szenvedő szerkezetet nincs ember, aki manapság meg is értené. Egyszerűsítsünk:

Legyen szent a te neved. Így már érthetőbb, de elég fura egy ima…Istent kérni, hogy legyen szent az ő neve?? Nem. Nekem kell magamban ezt a nevet szentté tenni.

Én, itt saját felsőbb énemre gondolok. Mert az a legnehezebb saját szentségünket elfogadni.  Vagyis valóban szeretni magunkat.

 

Jöjjön el a te országod – ezt Péter úgy gondolja el, hogy azt kéri, hogy tudjon közelíteni a megvilágosodás felé, hogy egyszer majd…egybe olvadhasson teremtőjével.  Szerinte az isten országa akkor jön el valaki számára amikor feloldódik az EGYben.  Ezt, ő még nem meri kérni…hát…én sem.  És én is gondolok erre, amikor ennél a sornál tartok, de amióta tudom, hogy a Föld a lakóival együtt az ötödik dimenzióba emelkedik, azóta tudom, hogy ezt a mondatot bizony szó szerint érti Jézus. Ezt a felemelkedést kéri. Ezért imádkozik. Hogy ide a földre jöjjön a Mennyország. És én is!

 

Legyen meg a te akaratod, mint  a mennyben, úgy a földön is-  Ez a kérés arra utal, hogy születésünk előtt a fátyolon túl (mennyben…most egyesszámban!) elterveztünk egy életet, és azt kérjük, hogy ehhez hűek tudjunk lenni. Vagyis teljesítsük be az ő, vagyis a felsőbb énünk által megtervezett életet, az ő akaratát, úgy ahogy odaát elterveztük.  Na…ez a sor az, amit én többször is elgondolok. A nyomaték kedvéért…hát itt látszik, hogy magamban nem bízom eléggé, még mindig…ezért nyomatékosítom, hogy segítséget kérek ahhoz, hogy hű tudjak magomhoz lenni.

 

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma – Péter azt mondja, hogy bizony a mindennapi kenyérért meg kell dolgozni…és itt ő az égi kenyeret, vagyis az életenergiát kéri.  Én ezt is, azt is. Mert azt gondolom, hogy a biblia sorai, hogy büntetésből arra lettünk ítélve, hogy arcunk verejtékével keressük kenyerünket…ez a szegénység tudatosság bevéséséhez kellett. Már tudom, hogy a világegyetem a bőségét szórja ránk…csak a mi tudatunkat kell megváltoztatni, hogy be is tudjuk vonzani azt. Ez elég sokunknak nem meg még. De ez a sor pont erre utalhat, ha úgy gondoljuk el. Én már így gondolom.

 

És bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek – Ez elég egyértelmű. Én úgy szoktam elgondolni, hogy azt kérem, hogy tudjak megbocsátani magamnak is, és másoknak is. Mert bizony elég sokszor elvétjük a dolgot, megbánunk ezt-azt. És fontos, hogy tudjunk megbocsátani.

 

És ne vigyél minket a kísértésbe – Ez egy döbbenetes igazságra mutat rá. Mégpedig arra, hogy bizony az Istent kérjük, hogy ne vigyen a kísértésbe, nem a Sátánt. Hogy miért? Mert a kettő egy.

 

Szabadíts meg a gonosztól – hol van a gonosz? Hát nem kint. Ahogy semmi nincs rajtunk kívül. Ha bármi van, ami eltávolít az Istentől, akkor azt magunkban kell keresni, és átszeretni, hogy kifényeződjön.  Itt, én ehhez a folyamathoz kérek segítséget.

 

 

Nekem ez az ima az IMA.  Soha nem mondok más imát, mert ebben minden benne van. Ennél többet nem tudok kérni, nem is akarok. Ahogy napról napra megismétlem a kéréseket magam, és MAGam felé…úgy változik a világom.

Ez, pontosabban a „legyen meg a te akaratod” sora  segítette az ébredésemet. És ez tart azóta is az utamon, a feltétel nélküliség útján.

Nekem ez azt jelenti, hogy szeretlek ha szeretsz engem, de akkor is ha nem. Meglátom benned a tanítómat, amikor kihívással állsz elém,  és megköszönöm neked. Tisztelem a másságodat, még akkor is, ha nem értek veled egyet. Mindamellett nem fogom vissza magam, ha azt látom elvéted a lépést, és azt szóvá teszem. Elvárásom nincs senki felé. Nem akarlak megváltoztatni, hisz ha én formálnálak, akkor az már nem te lennél. Szeretni nem kell. Az van. Feltételek nélkül.