Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elfogadhatatlan?

2016.09.02

elfogadhatatlan.jpg- Hogy

lehet

ilyet

tenni?

Ez így

nincs

rendben! Elfogadhatatlan! 

 

Hányszor gondoljuk ezt!

- Fogadd el a másikat, úgy, ahogy van! – ismerjük e tanítást.

El lehet fogadni azt, ami nincs rendben?

Nem.

Elfogadnunk  egymást kéne.

Rendet  kell tenni, vagy távol maradni a rendetlenségtől,

ahogy épp módunkban áll.

Nem ismerjük a másik élettervét, nem tudjuk mi-mindent élt

már át, milyen sérülései vannak, miket tapasztalt. Ha a saját

normáinkkal mérünk , megeshet, hogy tévesen fogunk 

„könnyűnek” találni másokat.

A saját  igazságunk , a saját tisztaságunk, ahogy nekünk

magunknak kell készen lennem mire eljön az idő, úgy csak

nekünk magunknak kell készen lennünk. A másik mindezt a

MAGa módján fogja megélni. Ha a saját normánk szerint

mérjük őt, akkor mindenképpen „könnyűnek” fogjuk találni,

hisz az ő világát, – ha csak nem vagyok tisztán látó – nem

ismerjük pontosan. Csak elképzeléseink lehetnek felőle. Ha

ezt felismerjük akkor már nem akarjuk önnön képeinket  a

másikra vetíteni  és elvárni,  hogy azok szerint éljen. Ha,

tudjuk, hogy az ő szemén át is az Isten tekint a világra akkor

képesek leszünk hagyni a másikat olyannak amilyen, hagyni,

hogy az legyen, aki.   

Felismertük tehát, hogy kellő rálátás hiányában nincs jogunk

mások felett ítélkezni, de kiszabni se az útjukat. Nem

szólhatunk bele más életébe, nem  változtathatunk meg

másokat.

Hagyjuk, hogy mindenki olyannak legyen amilyen? 

Ezt a kérdést vizsgáljuk meg picit más szemszögből:

Szeretnénk, ha szabadon olyanok lehetnénk, amilyenek

vagyunk?

Szeretnénk, ha mások nem akarnák megmondani nekünk, hogy

mikor mit és hogyan csináljunk? Ha nem akarnának folyton

megváltoztatni? Ha úgy szeretnének minket, ahogy vagyunk?

Ugye?, ha rólunk van szó, akkor rögtön másként érint minket

ez a kérdés. Bizony nagyon jó, ha elfogadnak.