Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabad akarat szabályok nélkül

2011.11.28

 

Mi is az emberi lény?

Mindegyik teremtéstörténet foglalkozik ezzel, mindegyik az igazságról beszél más-más megvilágításban. Általában csak egyet szoktunk ismerni, tehát az érthetőség kedvéért (és mert sajna én is ezt ismerem behatóan)  lássuk ezt a verziót.

 

„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.”

 

Ami itt a lényeg, az az, hogy ISTEN KÉPÉRE ÉS HASONLATOSSÁGÁRA lettünk teremtve. OLYANOK VAGYUNK MINT Ő.

Nem tudom ezt a dolgot eléggé hangsúlyozni. Az EMBER pont olyan mint az ISTEN.

Hogy ezt ki hogy értelmezi? Egyáltalán miért kell ezt értelmezni? Miért nem tudjuk elfogadni saját isteni voltunkat? Isten amikor eldöntötte, hogy tapasztalni akar, kiáradt MAGából. Áradásának sugarai vagyunk mi, emberek. Lélekszikrákra osztotta szét magát. Ez kizárja azt a lehetőséget, hogy bukott vagy lázadó angyalok lennénk, s azt jelzi mi is istenek vagyunk az ő akaratával, a földi szemei, szívei,
kezei hogy megtapasztalja az anyagi világot, mert az ő  vibrációjával nem
tud idejönni...isteni szondák vagyunk az ő örökkévalóságából lelkéből.

 

Itt most fel teszem a kérdést: egyáltalán hogy merül fel az a dolog, hogy egy isteni lénynek ne legyen szabad akarata?

Ahogy ragadtunk bele az egyre sűrűbb fizikalitásba, ahogy sűrűsödött a fátyol felettünk, és mi egyre halványabban emlékeztünk isteni származásunkra, azoknak, akik hatalomra törekedtek mindez kapóra jött. És szép lassan Isten fizikai megtestesüléséből egy bűnben fetrengő állati létből épphogy kivakaródzott lény képét tették elénk tükörként.

Ha így nézünk az emberre, akkor már inkább az lenne az érdekes, ha Isten szabad akaratot adna neki. Ezt a képet csak tetézi, hogy azt tapasztaljuk, hogy nem tehetünk meg mindent, amit a fejünkbe veszünk, mert akadályokba ütközünk. Pedig ezek az akadályok nem véletlenül kerültek oda (ill. VÉL-etlenül!), és ha fátyol nélkül átlátnánk (ahogy most már az egyre vékonyodó fátyol már meg-megengedi látni) a képet világos mintázatok rajzolódnának ki, ahol minden egyes emberi lény teszi a dolgát, és hozza létre teremtései által a fizikai világot a maga – úgymond –akadályaival együtt.  Ezek innen nézve az ember teremtő voltának és szabad akaratának bizonyítékai. Az ember nem azonos az ő állati testével, hanem komplex egységet alkot a szellemével és a lelkével, s ezek a részek nem elválasztva, egymástól függetlenül működnek, hanem nagyonis egységben.  

Amikor elterveztük az életünket kijelöltünk magunknak egy utat, amit végig szeretnénk járni. Ha nem lenne szabadakarat, akkor ezen az útjelzésen haladnánk végig, nem néznénk se jobbra, se balra. A jövő tökéletesen kiszámítható, átlátható lenne, hisz mindenki, mint egy gép, amit felhúztak a megfelelő pályán haladna végig.

 

 http://www.youtube.com/watch?v=f6Zqpf0FELM&feature=player_embedded

 De a Föld nevű bolygó nem gépek, hanem Isteni lények lakhelye. Az utunk ki van jelölve, és ha szabadakartaunkból végig is megyünk rajta, akkor egy kiegyensúlyozott, könnyű és boldog életünk élünk. Hisz minden, ami kell hozzá már születésünk előtt odakészítettünk magunknak. De mivel magunkra vettük a fátylat, és „vakon” haladunk le-letérünk az útról. Amíg csak éppen elvétettük a lépést, addig szinte meg sem érezzük, a dolgot, csak picit nehezebb ere a járás. Da ahogy egyre jobban elvétjük a dolgot, egyre durvább nehézségekkel kerülünk szembe. Ez már nem könnyű, laza közeg, hanem eleinte mintha vízben haladnánk, aztán egyre sűrűbb masszában, és ha nem sikerül visszatalálni az utunkra, akkor megmerevedik körülöttünk.  Vagyis az ÉN kiveszi magát a földi életből, meghal idő előtt. Mondok egy példát, hogy azt is meg tudjuk szemlélni, hogy miért is vétjük mi el azt a bizonyos lépést, olyan előszeretettel.

Zámbó Jimmy. Egy olyan fantasztikus adottsággal jött a világra, ami…akkora ritkaság, hogy na.  Négy és fél oktávos hangterjedelem. Fantasztikus hangja volt. Amikor először hallottam énekelni leesett az állam. És abban a pillanatban lejött, hogy ennek, bizony nem lesz jó vége.  Ezzel a tehetséggel nem tingli-tangli nótácskákat kéne énekelni. Ez a hang hivatott volt valamire…Jimmy-nek valószínűleg egy hosszú tanulási folyamaton kellett volna átmennie, komolyzenét tanulnia ilyesmi. Fogalmam sincs, hogy kellett volna élnie…de azt éreztem akkor, hogy elpazarolja a tehetségét, eladta a könnyűzenei csillogásért.  Ismerjük az ő csatározásokban bővelkedő életét, és azt, hogy mi lett a vége. Saját, otthonában tartott fegyverével 2001. január 2-án főbe lőtte magát. VÉL-etlenül!

Jimmy példája egy véglet. Lehet a kijelölt út mentén kacsázni, vissza-visszafordulni, ahogy tetszik.

Mit is jelent a szabad akarat akkor?

A szabad akarat a választás szabadsága. A fátyolon túl van isteni akarat, az isteni rendben mindenki tudja, mi a dolga, úgynevezett szeretethierarchia működik. Mindenki a fejlődésének megfelelően választ. Az emberek  ajándéka az, hogy fejletlenségünktől függetlenül választhatunk, de mindenképpen a fejlődésünket szolgálja akármit is választunk.

 

Szabadon választunk mindig.  Mégis korlátozva érezzük magunkat. Vajon mi korlátoz minket?

MÁSOK SZABAD AKARATA! Mert ezen a játszótéren másnak is meg van ez a lehetősége, és mi mind szándékunk szerint teremetünk. Egyszerre. Ezek a teremtések adódnak össze és tapasztaljuk meg életünk cselekménye, háttere és lehetőségei címmel.

Mivel már nem látjuk saját teremtéseink következményét, ezért az emberiség szabályokat alkotott, hogy megfékezze azokat a hatásokat, amik ártanak a másik embernek. Szabályokra nem volt, és nem is lesz mindig szükség.

„…volt már korábban több ilyen társadalom a Föld bolygón, melyek igen jól működtek. Az egyik legsikeresebb Lemúria idején volt, és az, ahogy a dogok működtek szabályok nélkül. Hogyan is működött? Hogyan lehet, hogy mindenki megérti és felelősséget vállal? Azokban az időkben ez igen egyszerű volt. Úgy tekintettetek magatokra, mint egy csónak az óceánon. Bármit megtehettetek mindaddig, amíg tudatában voltatok és felelősséget vállaltatok mindazért, amit a csónakotok által keltett hullámok okoztak mögöttetek. Ha túlságosan gyorsan mentetek, megfordultatok, ezáltal olyan hullámokat keltve, melyek mások csónakjaira is hatással voltak automatikusan vállaltátok a felelősséget azért a kárért, amit az utatokkal okoztatok. Ennek eredményeként tudatosult bennetek, hogy egy energiamező van körülöttetek. Úgy hívjuk ezt „helyet csinálni a többi istennek”.
Amikor ez a csatlakozás megtörténik automatikusan létrehozza azt az utat, ami a legkevesebb ellenállással juttat el a kívánt célba. Amint megszokjátok ezt a tudatosságot különösen tudatában lesztek a teljes, mindent átfogó energiamezőknek és az egymással való összefüggésüknek, melyet nagyon pozitív módokon lehet majd felhasználni. Mondhatni megtanuljátok kontrollálni a hullámokat és valami pozitív megteremtésére ébredtek a valóságotokban.”   /Lightworker 2009/08 -- Ragyogjon fényetek – Gyertya Isten tüzéből-Fordította: Sarkadi Johanna
http://espavo.hu/olvasnivalok/lightworker-200908-ragyogjon-fenyetek-%E2%80%93-gyertya-isten-tuzebol/

Szabályok…hát igen…itt vannak rendszerrombolók, az indigók. Lerombolják a felesleges szabályainkat! Mit is mutat ez? Nekem azt, hogy valóban egy korszak felé megyünk hatalmas tempóval, ahol ténylegesen feleslegesek a szabályok, hisz mindenki figyel azokra a „hullámokra” amiket a teremtéseivel, cselekedeteivel kelt maga körül, és minden nehézség nélkül be tudja mérni az optimális teremtést. Pontosan megteremti az Én szükségleteit, de még véletlenül sem csorbítja másét, s teszi mindezt SZABAD AKARATÁBÓL.

 

 

 

/a lilával szedett szöveg Yan (Nász JÁnos) írása/