Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nemzet koronázódik /részlet/

2012.02.18

szent_korona_feny.jpg"További nagyon fontos kérdés: a magyar Szent Koronát a magyar közjog soha nem tekintette tárgynak. Amióta egyáltalán írásos dokumentumok vannak a Koronára magára, illetve a működésére vonatkozóan, mindig is személynek tételeződött. Erre mondják, na lám bunkó magyarok, hát erre a vacak kis tárgyra is azt mondják, hogy ...nahát ilyenek. Hát ilyenek. Meg kéne gondolni, hogy ha majdnem nyolcszáz éve, amióta egyfolytában ilyennek tekintik dokumentáltan, és ki tudja, milyen régen még korábban, hát akkor ebben kell, hogy legyen valami. Ilyen tartósan azért nem szoktak megbolondulni nációk. A Korona élőlény szerűsége közjogi értelemben abban nyilvánul meg, hogy minden jog forrása Magyarországon a Szent Korona. Itt nem a múlt időt használtam, itt jelen időt használtam, mert ezt soha senki nem hatálytalanította. Erről már elég sok előadást lehetett hallani itt-ott. Az, hogy ezt egy hivatalos irányvonal ma tudomásul veszi e, vagy nem, az az ő belügye. A magyar Szent Korona jogait soha senki jogérvényesen nem korlátozta, tehát ma is érvényben van. Az, hogy mi összejövünk húszan-harmincan, és mondjuk az Astori Szállóban kikiáltjuk, hogy nemzeti kormány vagyunk, majd utána hatálytalanítunk bizonyos ezer érves törvényeket, hát ettől azok még nem válnak hatálytalanná. Ezzel azért jó tisztába jönni. Márpedig ezen a szinten mondatta ki bizonyos változások koronaműködés ügyében ezeknek semmiféle közjogi jelentősége nincsen, ez olyan, mintha valaki szellentett volna itt mellettünk. Még nagyon odafigyelni se illik. A magyar Szent Korona jogköre a mai napig eleven jogkör. Igen ám, de akármennyire élőnek tételeződik is, nem tudja közvetlenül foganatosítani a saját jogait. Ez belátható. Tehát én hiába megyek oda most a Parlamentbe, és kérem meg, hogy sziveskedjék intézkedni, vagy aláírni, nem fog se intézkedni, se aláírni. Ezeket a jogokat valakinek mégiscsak foganatosítania kell. Na most ki ez, aki foganatosítja? És itt van a gond: erre egy emberként zúgják rá, hogy a király. Nem így van, nem így van! És megint az a borzasztó, hogy lényegi kérdésekben nem engednek bennünket tisztán látni. Pedig igen kiváló férfiak már sorozatban figyelmeztetnek. Kocsis István: A magyar Szent Korona tana c. könyve zseniális, kitűnő könyv. Zétényi Zsolt könyvei egyfolytában tényekre alapozva közlik, hogy "nem a király jogköre a korona jogait érvényesíteni, hanem a nemzetnek és a királynak egyenlő arányban."Ha a nemzet hátráltatott helyzetben van - például gondoljunk a tatárjárás időszakára - akkor a teljes jogkör áthárul a királyra. Ez egy szükség állapot, tehát neki kell menekülnie, és menekíteni kell a Koronát. Megtette? Megtette. Utána egy év alatt úgy állt helyre a magyar társadalom, hogy a tutyimutyinak keresztelt IV. Béla két rátámadó ellenséges hadsereget egyenként szét tudott verni. Ráadásul a nyugati szomszédját aki akkor is már méltatlan volt a szomszédi szerepre keményen megbüntette. Se katonailag, se gazdaságilag, se politikailag ez a nemzet nem sínylette meg tragikus módon a tatárdúlást. De egy biztos - a királynak itt át kellett vállalnia a nemzettől a teljes intézkedési jogkört, tehát a Szent Korona jogainak képviseletét. A továbbiakban viszont megtévesztő a látszat, mert amióta Habsburgok uralkodnak Magyarországon, módszeresen és válogatatlan eszközökkel - ahogyan szokták egyébként is - megpróbálták a nemzetet ebből a kettősből kiszorítani. Apró lépésekben de szívósan olyannyira, hogy a 1916-ra az utolsó koronázásra már szinte a teljes nemzet egy emberként hitte, hogy a koronához kapcsolódó jogokat csakis a király hivatott foganatosítani. Nem így van! A nemzet egyszerűen nem találta a helyét a korona jogainak foganatosításában. Ez egy nagyon ravasz folyamat sor volt, amiből föl kellett ébrednie a nemzetnek. Azt hihetnénk, hogy a két világháború között fölébredt. Sajnos nem ébredt fel. Semmi egyéb nem történt, mint hogy nem töltötték be a királyi posztot. De ha bárkivel betöltötték volna a torzult jogrend ugyanúgy működött volna, mint a Habsburgok alatt. A döntő változás a magyar Szent Korona működés rendjében 2000. január 1-én következett be. Bármilyen furcsán hangzik is ez. Mindenesetre történelmi tény, hogy nincs királyunk, és nincs is a porondon olyan személy, aki e tekintetben szóba jöhetne. Ne felejtsük el föl kell nőni ehhez a szerephez. Nem úgy van, hogy most akkor pártközi megegyezéssel, legyen holnaptól Göncz Árpád a király - ilyen nincsen. Ha egyszer nincs alkalmas személy a láthatáron - és ez faktum, ez tény - akkor ez mit jelent jogi szempontból? Akkor a nemzetnek kell átvállalnia a Korona jogkörének teljes körű érvényesítését. Na most ezt hogy tudja megtenni? Úgy, hogy a törvény hozás központjába kerül a Korona. Nemzetet nem lehet úgy koronázni mint a királyt, mert nincs egyetlen feje. És ha volna is, az jóval nagyobb lenne mint ami belefér a koronába. Tehát ennek meg van a sajtos rítusa. És ez hogyan történik? Úgy, ahogy azt január 1-je óta látjuk. Az keresi föl, aki belső indíttatást érez, és annak teljes értékű az élménye az által, hogy felkeresi a Koronát, és körülötte lerója a tiszteletét. Magyarán szólva jelenleg a nemzet az koronázódik. És a nemzetnek kell királyi magaslatra érnie, és akkor majd megérdemli, hogy királya is legyen. De e pillanatban nem királyra van szükség, hanem arra, hogy a nemzet érjen meg."

Forrás:Pap Gábor: A Szent Korona nevében/ Mag 2000 kiadó