Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kozma Edina: ÉN

2013.08.14

A fénylétet ha megunom,    feny-jatek.jpgÖnmagamat felosztom.
Maszkot veszek, más testet,
új színházat teremtek.

Fényt csinálok, sötétséget, 
agressziót, ellenséget, 
barátokat, szerelmet, 
a fejem fölé felleget.

A tortámra csokimázat, 
az utamra kidőlt fákat, 
tüskés ágat a talpamba, 
mosolyt festek az arcodra.

Játszadozom az emberrel
millió másik testemmel
A képemre formázlak
szentnek, szűznek, basának.

Kedves leszel, gyönyörű,
zsarnok, fösvény, kishitű.
Átfestem a lényedet.
Miért így látlak, nem érted.

Harcban állok magammal,
neked megyek egy karddal,
Egyesítem lényemet,
szüntelenül ölellek.

Teremtem a világom,
benned magam meglátom.
Virág nő a szívemen,
én vagyok az EGYetlen.